Lenn vagyok, falatozom a mogyorós csokimat, megkívánom a tejet, így töltök magamnak, kiveszem, a bögrét is, töltöm, visszarakom a hűtőbe, elkezdem kortyolni támaszkodva a konyhaasztalra és bámulok a semmibe. Hátra nézek, s ilyenkor jön az a bizonyos érzés..
Látom, ahogy ott ül és eszi a frankfurti levest...
Érzem, ahogy átkarol, s megcsókol...
Érzem, ahogy felkap az ölébe..
Az ilyenek után általában vagy elbőgöm magam, vagy rohadt ingerült leszek. Most utóbbinál tartok. Ilyenkor általában török-zúzok. Mármint legszívesebben azt tenném, de nem teszem.
" Tudom nem jössz, de én mindig várlak. "
" A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám. "
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése