Üdv.
Mostanában úgy mennek a napjaim, hogy először kicsattanóan jókedvem van, aztán meg hirtelen jön a szarkedv. Hát ez naggyon nem jó, kezdem unni. Ma is a suliba, 3. órában -kémia- szakadtunk a röhögéstől Szandyval, aztán angolon még elvoltam, irodalmon viszont már tiszta sírógörcsöm volt. Mármint nem tudtam sírni (mondjuk nem is akartam), csak csöndben elvoltam magamba. Magamban sírtam.
"Annyit sírtam már, hogy sírni sem tudnék."
A szarkedvemben benne van/volt az is, hogy fáj a hasam, a fejem, és egyik osztálytársam beszólása. Tudom mire akart utalni mondatával, de máshogy fogalmazott. Megválogathatta volna igazán a szavakat, mielőtt kimondja.
Qrvajólesett. Köszönöm. (Y)
Aztán hazajöttem, megcsináltam a kínai levesem, erre nem kiöntöm?! Belesem merek gondolni, hogy mi jöhet még. És még Tomival is le kell dumálnom valamit. Szép nap elé nézek. (Y) <<'
Remélem azért estére jobban leszek.
~Chu~
,, Egy idő után megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a Szerelemmel.. Kezded megérteni, hogy a Csók nem pecsét, a Bók nem eskü.. Hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget; felnőtt méltóságával, nem pedig egy gyermek kétségbeesésével. S, ha már minden terved a jelenre alapozod, megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz, hogy valóban ERŐS VAGY.. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése