Kellemes napjaim voltak a héten, s milyen gyorsan telik az idő, már szerda van.. Emlékszem, hétfő este azon voltam, bárcsak péntek hetedik óra lenne már.. :) Lehet, hogy van különösebb oka, lehet, hogy nincs.. Ki tudja?! Én igen.. ;) Erre utal hétfői bejegyzésem (egy része) ..
Tegnap Laurának arról ecseteltem kémián, hogy egy srác nem lehet olyannyira szerelmes, mint egy lány.. és szerintem igazam van. Tényleg. Én egyszerűen nemtudok elképzelni, ahogy egy srác 0-24be arra a bizonyos személyre, a lányra gondol egész álló nap; nézegeti az adatlapját, hogy kinek írogat, s kik írogatnak neki; hogy ha róla beszél önkéntelenül mosolyogni kezd; amikor Vele van, alig mer ránézni, de legszívesebben mélyen a csodálatos barna szemeibe nézne.. hee, kissé elkalandoztam.. ^^” szóval nem hiszem.
Másik dolog.. Vicces, mert azthiszem drága Ágit leváltottam Bálintra.. Mármint csak képletesen.. :D Mert az elmúlt 3 napban vele jöttem/mentem suliból/ba.. Mivel Ági beteg volt. De ma már volt! Végre :D De egyébként vele is tökjól elvoltam.. Főleg tegnap, amikor idióta viccellek fárasztott 8 kemény óra után.. T.T
Jaigen, tegnap gyártelepen szálltam le velük, mert mentünk vásárolni anyámékkal. Vettünk –VÉGRE- csizmát, és gatyát is, aminek különösképp örülök. De csak azértse azt vettem fel ma a suliba, csak a csizmát. Na majd pénteken!! Viszont az új csizmámat nagyon sokan megdicsérték, ami boldoggá tett :$
Szóval.. az elmúlt napokban visszatért a jókedvem. Ennek különösebb oka nem igazán van.. Bár lehet köze van ahhoz, sőt biztos, hogy egyre kevesebbet gondolok Norbira. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy sikerült túllépnem rajta. És annak különösképp örülök, hogy ’csak’ 4 hónapig tartott.
Végre elég erősnek érzem magam, hogy fontosabb dolgokra is jusson időm az önsajnáltatás helyett. Remélem sikerül magamat a tanulásra is rávenni. Aztán ami még kételyt állít bennem, az a hajam. Azon gondolkodom, hogy levágassam –e vagy sem/ befestessem –e vagy sem.. Ha levágatnám, csak nagyon rövidre vágatnám, ha festetném, akkor vörös lennék. Igazából egyszerre a kettő elég nagy változás lenne így egyszerre, szóval a vágást halasztom inkább. Talán nyáron majd..
Így visszaolvasva teljesen olyan, mintha új emberré akarnék válni. Pedig nem. Nem akarok megváltozni, én azt akarom, hogy úgy szeressenek, ahogy vagyok.
és nem adom fel! Megbeszéltük Ágival és Ada is erre bízat, hogy soha ne adjuk fel. Tudatában kell lenni avval, amit akarok. Én tudom mit akarok. S, hogy mit nem.
Nem akarok szerelmes lenni. Mármint nem tervezem ennyire durvára. Ha felőle nincs semmi visszaigazolás, hogy én bejövős lennék neki, akkor kevésbé fájna. Viszont, ha olyat hallanék vissza, hogy ’héé ,bejössz neki’ , vagy valami hasonlót, ami motivál, akkor lehet, hogy beleszeretek.
Viszont kezdek újra elbizonytalanodni. Egyfolytában azt hallom, hogy x meg yx tetszik neki, akik teljesen az ellentéteim. Én egyáltalán nem vagyok olyan, mint ők. Ami egyrészről szerencse lehet, de ebben az esetben balszerencse. Főleg, hogy tegnap az Ő szájából kellett hallanom, hogy igen, neki tetszik xy. Aki úgyszint az ellentétem. Magas, szőke. Én meg ehhez képest, alacsony és fekete vagyok.
Amin meglepődtem, az ez a mondata volt: „Én minden ilyesmi komolyan mondok, csak te neveted mindig el.”
Hogy ezzel arra célzott, hogy énis éretlen vagyok, vagy inkább a mondata első felét akarta velem tudatni, hogy Ő tényleg komolyan gondolja ezeket a dolgokat, én nem tudom.. Főképp azért, mert azok a bizonyos dolgok, amikre utalt, hát hogy is mondjam.. Nem barátiak.
Várom..
Lesz, ami lesz.
és véletlenek, még mindig nincsenek..
…Love the way you are.
