Rosszkor születni, rossz időben, rossz helyre, talán ez volt a vétkem.

azt hittem megváltoztam.. hogy végre boldog vagyok. hisz megkaptam azt, amit akartam.. egész idáig így is éreztem.. de most valahogy.. nemtudom.. olyan rosszul érzem magam. boldognak kéne lennem. megkaptam azt a pasit, akit annyira akartam, jól érzem magam vele.. de mégsem vagyok az.. ahogy elgondolkodtam mindenen.. az életen.. az élet okáról.. eszembe jutott Valaki.. Valaki, akiről azthittem, rég elfeledtem.. újabban egyre többet gondolok rá.. és megint mindenről Ő jut az eszembe.. egy seb felszakad, és vérzik.. "hirtelen elmentél, el se köszöntél, beköszöntött a tél, de emléked még a falak között él. miért fáj a búcsú?" ha visszanézem a múltam, ez teljesen igaz. elment.. eljött a tél.. szörnyű volt nélküle. mindenki mondogatta, hogy egy pasi miatt, nem éri meg, főleg, ha azt sem tudom, hogy létezik-e valójában.. de annyira beleszerettem.. nemtudtam elfelejteni.. innentől egyfolytában csak veszekedtem vele.. február, március, április, május.. májusban azt éreztem, hogy végre sikerült túltennem magam rajta.. de .... ha elfelejtettem, akkor miért gondolok rá?! hülye dolog ez a szerelem.. "a szerelem öl, butít, és a nyomorba dönt.." lehet, hogy egy időre sikerült elfelejtenem.. de most újra .. nem is tudom.. de amikor a Zolival vagyok, akkor olyan jól érzem magam.. de nemérzem, hogy szeretném.. és ez olyan mintha átverném.. szörnyű ezt érezni.. lehet, csak azért érzem Zolival jól magam, mert Vele még nem is találkoztam... ?! foggalmam sincs.. pedig annyit vártam arra a találkozásra.. áh.. ~olyan szépeket, amiket Ő mondott, sosem mondott senki sem nekem... ő mindig dícsért.. kívűl-belűl.. tudtam, hogy nem igaz.. de jól esett.. tudom, hogy nem vagyok szép.. tudom, hogy bunkó vagyok.. mondják néha, hogy ez nemigaz.. de valamikor inkább erősítést kapok.. jegyezték már meg azt is, hogy miért nem vagyok olyan szép, mint az unokatesóim.. hát sajnálom, hogy ilyen nyomoréknak születtem. sajnálom, hogy egyátalán megszülettem..
sorry for everything...